A történelem viharai több alkalommal is a földdel tették egyenlővé a községet
A település határában végzett ásatások bizonyítják, hogy a mai Medgyesegyházán már több mint 1000 éve élnek emberek. A mai kedves, a maga nemében páratlan nagyközség alig több mint egy évszázad alatt alakította ki a maga arculatát. A helyi lakosok számára a magántulajdon megjelenése alapozta meg a jövőt, így Medgyesegyháza a XX. század első felére már kimondatlanul is mezővárosi szerepet töltött be, kereskedelmi és ipari központtá vált.
Szinte egyedülálló a Kárpát-medencében, ami Medgyesegyházán egy emberöltő alatt kétszer is megismétlődött: 1888-tól Békéscsabáról szlovákok, 1947-ben pedig a csallóközi Gútáról magyarok települtek a területre, akik példamutató módon illeszkedtek be az őslakosok életébe, tisztelve a más népek kultúráját.
A Medgyesegyháza környékén és helyén már egy évezrede is éltek kisebb-nagyobb községekben emberek. Ezt bizonyítják, a település közigazgatási területén végzett régészeti kutatások, amelyek során a régészek három Árpád-kori templom és a mellettük elhelyezkedő temetők helyét tárták fel. A lelőhelyek tanúsága szerint a Medgyesegyháza illetve Bánkút mellett eddig talált Árpád-kori lelőhelyeknek nem volt késő középkori folytatása. Ennek oka nem csak az 1241-ben bekövetkezett tatátjárás lehetett, hanem az ekkortájt meginduló falupusztásodás folyamata is. Ezt támasztja alá, a XIII. századi oklevelekben egyre sűrűbben megjelenő "puszta egyház" kifejezések, valamint az "-egyház, -egyháza" utótagú, korábban templommal rendelkező, de már lakosság nélküli puszta falura utaló helynevek.
„A megszűnt falvak pusztulásának és lakatlanná válásának közvetlen okát szinte egyetlen esetben sem ismerjük”
Az első írásos emlék 1418-ban szól először Medgyesegyházáról. A török hódoltságig terjedő időben a gyulai vár fennhatósága alá tartozó Medgyesegyházát időrendileg a Maróthiak, Mátyás király, Corvin János, Gerdosich Péter, Gál Ispán uralták. A török időkből a település történetére vonatkozóan, a XVI. század végétől, igen kevés adat áll rendelkezésre. A kévés írásos emlék között említést érdemel az 1567-ben és 1579-ben történt összeírások. Ezek tanúsága szerint ebben az időszakban, 1567-ben a településen 39 család élt, 1579-ben pedig 82 családot számoltak össze, ezek az adatok a lakosság folyamatos továbbéléséről tanúskodnak. A XVI. század végétől a feljegyzések száma még inkább megfogyatkozik és 1579 után Megyésről, a mai település középkori múltjáról nincs több adat.
A török uralom megszűnése (1695) után ismét növekedő számú írásos dokumentumok a korábbi települések túlnyomó részét meg sem említik. Ugyanígy feledésbe merült általában pontos helyük is, pedig valószínűleg mindegyiküknek, de legalább Megyesnek biztosan volt temploma is.
1726-ban III. Károly Medgyes-pusztát Rinaldo modenai hercegnek adományozta. 1787-ben a hercegi család magyarországi birtokait itáliai javakra cserélte, s a terület kezelése a magyar kincstár, a kamara kezébe került. A modenai herceg megbízottai és a kamarai tisztviselők a XVIII. század egész folyamán és a XIX. század első évtizedeiben az erdélyi örmény haszonbérlőknek adták árendába az uradalomhoz tartozó pusztákat. A szamosújvári, erzsébetvárosi, gyergyószentmiklósi örmény vállalkozók az Erdélyből idehajtott ökröket a pusztákon feljavították és azután ausztriai és németalföldi piacokon értékesítették. A bérlők pásztorokat fogadtak, ideiglenes építményeket is emeltek, de a földet nem szántották. A télen-nyáron a szabadban tartott marhaállomány a kincstári pusztákon egy-egy időpontban együttesen tíz- és harmincezer darab körüli lehetett.
Következő > DeszkA község a szőregi csata során, 1849. |
Szarvas
Tegye hozzá saját hirdetését, a legátfogóbb magyarországi turizmussal foglalkozó oldalhoz. Amennyiben Ön étterem, szállás, borászat, wellness hotel vagy fürdő tulajdonosa, esetleg cégvezetője, 
