26 négyzetkilométeres víztükör.
Budapest és Balaton között majdnem félúton található az északi oldalán szelíden magasodó hegyekkel, lankás dombokkal övezett Velencei-tó, Magyarország harmadik legnagyobb természetes álló vize.
Hogyan is keletkezett a tó?
Földtörténeti szempontból fiatalnak mondható, mindössze 12-15 ezer éve, két párhuzamos törésvonal között alakulhatott ki. A Velencei-tó kiterjedése ekkor majdnem háromszorosa volt mai területének, de az idő múlásával a mélyebb részek fokozatosan lesüllyedtek, víz alá kerültek. Míg az így létrejött árkos mélyedést a viharos szelek egyre jobban alámosták, addig a hordalékok, a felszíni vizek és esőzések, valamint a környéken élő birtokosok újra és újra feltöltötték.
A Velencei-tó tehát hol áradt, hol kiszáradt. A vízszint ingadozása a 150-180 cm-t is elérte. Csapadékosabb időkben a tó szinte megzabolázhatatlannak tûnt, olykor több száz hektár területet is elöntött, az aszály sújtotta 1960-as években pedig annyira kiszáradt, hogy homokos medrében huszárok gyakorlatoztak. A vízszint jelentős ingadozásának kiküszöbölésére az 1960-as évek második felében megkezdték a tószabályozást. Mint minden természetes tó, így a Velencei-tónak is komoly "utókezelésekre" volt szüksége: iszapkotrások, vízpótlások, mederszabályozások, partfal kiépítések követték egymást. A hatalmas beruházás végül meghozta gyümölcsét: a Velencei-tó vízminősége alig egy évtized alatt egy teljes kategóriát javult, hazánk egyik kedvelt üdülő paradicsoma lett.
Miért hívják Velencei-tónak?
A Velencei-tó nevének eredete a mai napig nem tisztázott. A legenda szerint a tó már a reneszánsz idején fénykorát élte, ékes bizonyítéka ennek, hogy a kor legendás krónikása, Bonfini szerint nevét a Mátyás király udvarába érkező olasz telepesekről kapta. A nyelvtörténészek szerint Velence -maga a tó és a falú- a széljárás jelzésére használt ősi halászeszközről, népiesen velencének nevezett szélzászlóról kapta a nevét, amit a tó keleti részén lakók készítettek. Évszázadokkal ezelőtt őket hívták velenceieknek. Írásos emlékként először egy 1193-bankeletkezett okiratban Ferteu-nek nevezik. A Velence név az 1702-es birtokösszeírásnál bukkant fel először mint Velence-puszta, majd később nevezték el a tavat Velencei-tónak.
A Velencei-tó történelme
Krisztus előtti V. századból a kelták nyomait is megtalálták.
A Velencei-tó környéke - hasonlóan más tavakhoz - már az őskortól folyamatosan lakott volt. Erre utalnak azok a kőkori cserepek, szerszámok, valamint a bronzkori és vaskori leletanyagok, amelyek az ásatások során kerültek elő. A római korból maradt ránk a pátkai kőgát falazata, ami a Császárvíz völgyében található. Ennek építése a III. századra tehető és valószínû, hogy a kőgáttal kialakított tározó a Velencei-tó vízszintjét szabályozta A tó környezetének erőteljesebb fejlődése az 1930-as évek elején kezdődött, amikor megalakult az Agárdi Fürdőegylet, a strandok védelmében megépült Velencén és Gárdonyban a partvédőmû. A tó környezetének fejlődése a II. világháború miatt megtorpant, de ezt követően az 1950-es évek végén újra megindult és rohamosan fejlődött. Kiépült az üdülőövezet és folytatódott a mai napig tartópart szabályozási munka. A tavat elborító sûrû nádrengeteg nemcsak környezeti, hanem megélhetési szempontból is meghatározza az itteni lakosság életét: a nádvágás, nádfeldolgozás ősidők óta keresett szakma a környéken.
A tó vízszintváltozásáról a középkorra vonatkozóan kevés írásos adat áll rendelkezésre. Az elmúlt két évszázadban a tó ugyan nem száradt ki teljesen, de az aszályos időszakokban vizének nagy része elpárolgott, területe igen jelentősen lecsökkent. A levéltári adatok szerint az 1400-as évektől kezdve nyolc nagy áradás történt, az utolsót 1963-ban regisztrálták. A tó életében jelentős változást hozott a XIX. században végzett vízrendezés, a Nádas-tó lecsapolása és a Dinnyés-Kajtori csatorna, valamint a dinnyési zsilip megvalósítása. Ezzel a beavatkozással a tó vízkészlete szabályozhatóvá vált és egyre erősödött a turizmus. A velencei-tavi táj, mint üdülőterület az 1930-as években indult fejlődésnek.
Élővilág
A tó felületének egyharmadát nádas borítja. A nádon kívül jellemző vízinövények a part menti sásfajták, a kosbor, a sziki őszirózsa, a veresnadrág csenkesz, valamint a törékeny levelû borzhínár.
A nyugati részt pásztázva tekintetünkkel, egyre beljebb és beljebb merészkedve már egy lakatlannak tûnő, különleges világ képe elevenedik meg előttünk. A tekergő nádasok, nádlagúnák, nedves, párás levegő kölcsönöznek kísérteties de ugyanakkor édenkerti hangulatot a tónak. Tavasztól őszig közel ötvenféle madárfaj fészkel rendszeresen a rejtett nádi tanyákon. A tó gazdag madárvilága régóta vonzza a kutatókat. Neves ornitológusok, természettudósok igyekeztek ,,feltérképezni" a nádasok lakóit. . Felfedeznivaló akad bőven, hiszen az év különböző szakaiban más és más szárnyas lakók népesítik be a nádszigetek közt megbúvó madárlakta tanyákat. A tónál immár több, mint két évtizede mûködik az első, 1928-ban létrehozott, de a II. világháborúban elpusztult madármegfigyelő állomás méltó utóda, a Chernel István madárvárta. A nádasokban, a partok mentén gyakran tûnnek fel a vízisiklók, a különféle békák és gőték, s a lomha mocsári teknősök. A tó vize rendkívül gazdag halban. A horgászok szerint az egyik legjobb pontyozó víz. E nemes halon kívül, csuka, süllő, keszeg, s újabban amur és angolna él a planktonokban gazdag vízben.
A tó nagy vonzereje a Budapesthez és Székesfehérvárhoz való közelsége mellett sekély, gyorsan felmelegedő vize.
Százezreket csalogató tó
A partjai mentén sekély vizû Velencei-tó biztonságos strandjainak, a napsütéses órák magas számának 2050 óra / év köszönhetően ma a kisgyermekes családok egyik legnépszerûbb üdülőhelye. Gyorsan felmelegedő vize strandolásra és horgászásra egyaránt alkalmas. A vízi sportok szerelmeseinek sem kell csalódniuk; míg tavasztól őszig a Velencei-hegységről alázúduló szelek szörfözésre, vitorlázásra, kajakozásra, kenuzásra, és evezésre csábítanak, addig télen a megvastagodott jégtakarón korcsolyázni, jégvitorlázni lehet. Szolgáltatásaik az elmúlt években jelentősen bővültek, és nívósabbak is lettek. Míg a század első felében egyetlen nyáron húszezer vendég jelentette a tóparti „rekordot", mostanában egy-egy kánikulai hétvégén a kétszázezret is meghaladja a strandolók száma. A Velencei-tó vizének hőmérséklete 1-2 fokkal ,,melegebb" mint a Balaton vize, mivel nem csak sekélyebb, de a Velencei-hegység gyorsan felmelegedő gránittömbje szinte sugározza a napsugaraktól felvett meleget. A selymes vizû tavat nemcsak természeti értékei, hanem ásványi anyagokban való gazdagsága, frissítő és regeneráló hatása, gyógyító ereje miatt is érdemes felkeresni! A víz oldott magnézium- és sótartalma az ideg-, a mozgásszervi és nőgyógyászati megbetegedések, kénhidrogén tartalma a reumatikus bántalmak kezelésére kiváló. A fürdési lehetőség az elmúlt években bővült: Agárdon megépítették a Bika-völgyben feltörő melegvízre alapozott termálfürdőt.
Zirci arborétum
Tegye hozzá saját hirdetését, a legátfogóbb magyarországi turizmussal foglalkozó oldalhoz. Amennyiben Ön étterem, szállás, borászat, wellness hotel vagy fürdő tulajdonosa, esetleg cégvezetője, 
