Az istállóskői barlangot Raskó Pál fedezte fel 1911-ben, és 1947-ben találták meg itt a Bükk hegység egyik leggazdagabb őskori leletanyagát, többek között igen jó állapotban lévő tűzhelyet, kőszerszámokat. Az istállós-kői ősember-barlang hazánk legjelentősebb régészeti lelőhelye
A barlangot az uradalom istállónak használta, innen az elnevezés kőistálló - Istállóskő (959 m). Az istállóskői ősember barlangjában egymást követően kétféle népcsoport élt. Közben azonban több földréteg rakódott le, így a két csoport jól elkülöníthető. Az ősemberek által használt eszközökön kívül találtak itt jégkorszaki tundraszarvas és barlangi medve, ősbölény-, bivaly- és mamutcsontokat, agyarakat is. A leletek közül néhány az Orbán-házban is látható.
1906-ban Kadics Ottokár kapott megbízást a Földtani Intézettől a barlang feltárására. Ásatása már a kezdeti szakaszban sikereket hozott. Egymás után tömegesen kerültek felszínre az ősember kőeszközei. Ekkor több régész és kutató is bekapcsolódott a kutatásba. Munkájuk során több barlangot is feltártak a Bükkben. Mégis mind közül a legnagyobb népszerűségnek a hegység legmagasabb köve, az Istállós-kő nyugati oldala alatt található barlang örvend a túrázók között.
A csúcs elnevezése, a kőistálló arra utal, hogy a helyiek a barlangot állatok istállójaként használták. A csúcs 535 méter magasan található a tenger szintje felett. Az alatta lévő barlang 46 méter hosszú előcsarnokában 1912 óta folynak ásatások. A sok éves munka során számos jégkorban itt élt állat csontmaradványaira bukkantak. Ilyenek a barlangi és barnamedve, a barlangi oroszlán és barlangi hiéna, az ősbivaly, a tarándszarvas és a mamut csontjai.
A kutatások bebizonyították, hogy a jól védhető és lakóhelynek is kiváló barlang több ezer éven át adott otthont az őskori embernek.
A barlang legjelentősebb lelete az agyagrétegek között feltárt tűzhely. Az aurignaci kultúra eszközeit az Istállós-kői barlang embere, az aurignaci ember készítette. A 36.000 évig itt élt ember életmódjáról a feltárt leletek szegénysége miatt nem sokat tudunk. A hatalmas tűzhely mellett talált megpörkölt csontokból következtethetünk életmódjukra. A barlangban élő népcsoport vadászó életmódot folytatott. Az elejtett állatokat a szorosan összefonódó csoport a tűz körül közösen fogyasztotta el. Ennek bizonyítéka a hatalmas tűzhely, melyhez a barlang összes lakója odaülhetett. Vadászeszközeiket maguk készítették, mely nem csak a vadászathoz, de az elejtett állatok bőrének lenyúzásához is használtak.
Az Istállós-kői-barlang Vértes féle ásatásán (1947-1951) 14 féle csont eszköz és 22 féle kőeszköz került elő. A csonteszközök: különböző lándzsa és nyílhegyek, hegy töredékek, csont ár, csont tű, mamutcsont bot, csont kés, amulettek, fogpengék, kifúrt ujjpercek (sípok) és a fuvola. A kőeszközök: többféle penge, vakarók, fúrók, kaparók, kések, hegyek, magkövek, árvésők és szilánkok, részben retusálva, részben anélkül. A kéziszerszámok nagyobb részét már nyélbe foglalva használták
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A lakóhely kialakítása a mai tudásunk szerint a barlangban, a bejárat közelében, esőtől védett, jól fedett helyen történt. A felfűthetőség miatt térelválasztást használhattak, melyet néhány a falnak támasztott gerendából és az erre fektetett bőrökből alakítottak ki. Ennek bejáratánál égett a tűz. A tűzhely kővel körberakva, helyenként megpakolva, fűtő és sütőhelyként egyaránt funkcionált. A fekvőhely a sátorban bőrrel, szőrrel fedett széna lehetett. A barlang többi részét a szerszámok, nyersanyagok, élelmiszerek, félkész anyagok és az elmaradhatatlan hulladékok foglalták el.
Szalajka-völgy
Fátyol vízesés
Tegye hozzá saját hirdetését, a legátfogóbb magyarországi turizmussal foglalkozó oldalhoz. Amennyiben Ön étterem, szállás, borászat, wellness hotel vagy fürdő tulajdonosa, esetleg cégvezetője, 
