Valaha Hortobágy nagy része, a Tisza árterülete volt, így felszínét a folyók áradása formálta síksággá. Már a középkorban is virágzó falvakat találhatunk itt. Fő megélhetési forma az állattartás és a földművelés volt. A 15. századtól a terület nagy része a Hunyadiak uradalmához tartozott, majd Debrecen birtoka lett.A 17. századtól Debrecen környéki települések vették zálogba a pusztán maradt falvakat és területüket, melyet legeltetésre és rideg állattartásra használtak. Ekkor formálódott ki a sajátos hortobágyi pásztorélet, mely sokáig jellemezte a területet. A 19. század közepén megkezdődött a terület lecsapolása és a folyók szabályozása. Az amúgy is csapadékszegény vidék talaja mindjobban elszikesedet. 1891.-ben nyitották meg a Debrecen-Füzesabony vasútvonalat, és 1892.-től rendszeresen megrendezték a hídvásárt, mely nagymértékben hozzájárult a terület fejlődéséhez.
1948.-tól Hortobágy csaknem negyedét művelés alá vonták, halgazdaságokat, rizsföldeket létesítettek és megkezdődött a faültetés.
Megépítették a Keleti, majd a Nyugati főcsatornát, így a locsolható terület 80 km-re nőt.A fokozódó emberi beavatkozás megakadályozására szigorú természetvédelem alá vonták Hortobágy jelentős részét.
Éghajlatára jellemzően mérsékelten meleg, gyakori az aszályos nyár.
Széleskörű kutatásokra alapozva védelem alá helyezték az Alföld valaha volt természeti-táji még viszonylag érintetlen fellelhető területeit. A foltokban még az eredeti arcát őrző szikes pusztát és füves löszpusztát, a szikespusztai tölgyes erdőket, tavakat, az egykor hatalmas kiterjedésű mocsaras lápos területek, és a Tiszát kísérő árterek galériaerdeinek maradványait. A Hortobágy sajátos földrajzi tájegység. Magyarország legtágasabb legelőterülete, amely az egyik jellemző ősfoglalkozást, az állattenyésztést annak régi vonásaival együtt máig megőrizte.
Az 1999-től a Világörökség részeként számon tartott terület magában foglalja a Hortobágyot és a Nagykunság jelentős részét, valamint a vidék arculatát meghatározó építészeti emlékeket, mint a hortobágyi Kilenclyukú híd, a Hortobágyi Csárda és a pásztorvilág életét bemutató Pásztormúzeum épülete.
A Hortobágy vidéke Hajdú-Bihar megye legmelegebb része. A nappalok tikkasztó hőségét a hűvösebb, felfrissülést hozó éjszakák teszik elviselhetőbbé. A terület több mint felét kitevő szikes puszta a felületes szemlélődő számára végeláthatatlan fűtenger azonban közelebbről megvizsgálva növénytársulások évszakonként, vagy akár havonként változó, különböző színű, elrendezésű és élővilágú foltjainak kavalkádja. A magasabb, szárazabb padkatetőkön sótűrő cickafarkfüves társulások élnek, a névadó pusztai cickafark mellett jellemző növényfajaik a sárga sziki pozdor, a sziki útifű, a sziki madárhúr, a magyar sóvirág, esetenként a szarvaskerep, a réti peremizs, a bárányüröm.
A puszta madárvilága rendkívül gazdag, több védett és szigorúan védett faj is megtalálható. Rendszeres fészkelő a ritka sziki pacsirta, a kopárosokon költő lile és a székicsér. Gyakori a bíbic, a nagy goda, és meg-megjelenik az ázsiai pásztormadár. Ragadozók közül rendszeresen látni a közönséges egerészölyvön túl pusztai ölyvet, parlagi sast, kerecsensólymot. Az őszi és tavaszi madárvonuláskor pedig vegyes madárcsapatok ezrei éjszakáznak a területen.
A mocsárvilág emlékét őrzik a megmaradt mocsárrétek, és láposok, amelyek a terület mintegy negyven százalékát alkotják. Az utóbbi időben az aktív természetvédelem fő feladata, hogy gondoskodjon ezeknek a területeknek a rendszeres elárasztásáról.
A vízzel bővebben ellátott területeket az egyre zártabb kákás, gyékényes, nádas társulások jellemzik. A nemzeti park területén több nagy, mesterséges halastórendszer is van, amelyek szintén védettek. Nagy, nyílt vízfelületükkel és nádas, elmocsarasodó széleivel ezek a mesterséges tavak vették át az egykori nagy pangóvizes területek szerepét, ezért kiemelkedő jelentőségük az élővilág megtartásában. A halastavakon és a zárt nádas élőhelyeken mintegy negyven madárfaj költ, és madárvonulási időszakban akár kétszáz fajból álló, többszázezres madárcsapatok is pihennek rajtuk A természetbarátok számára több helyen is madármegfigyelőt építettek a park munkatársai.
A gyakori fészkelők között találjuk a kanalas gémet, szürke és vörös gémet, bölömbikát, bakcsót, nagykócsagot. A területen költ mindhárom hazai vöcsökfaj is.. A mocsárvilág legrejtettebb területein rakja fészkét Magyarország egyetlen fészkelő lúdfaja a nyári lúd. A mocsarak szélén és a halastavak gátjain a füzesekben kis énekesek élnek, különösen megkapó látvány a gyakori függőcinege lépten nyomon látható fészke.
A tavak úszóhínár vegetációjában olyan védett növények találhatók, mint a rucaköröm, a sárgavirágú rovaremésztő rence, a fehéren virító vízi boglárkák, a kolokán, a békatutaj, a tündérfátyol és a fehér tündérrózsa.
Szintén a vizes élőhelyekhez tartozik a nemzeti park csatolt területeit képző tiszai holtágak rendszere, és a Kiskörei-víztározó turistáktól egyelőre megkímélt északi részén kialakult madárparadicsom, amely a víztároló gátrendszerén sétálva lenyűgöző látvány. Ezek a Tisza-menti szil, kőris, és tölgyfa galériaerdők Európában egyedülállóak. Az aljnövényzetet iszalag, szederinda, szulák és süntök alkotja. Az erdők koronaszintjén akár százas gémtelepek, a vízben matuzsálemi korú fák korhadnak, közöttük vaddisznó, nyest, vadmacska jár. A töltések felől a botoló fűzesek vizes rekettyéiben még él a lápi póc.
A nemzeti park másik híres erdőtársulása a szikespusztai tölgyes. Két jelentősebb állománya az Ohati és a kisebb Margitai erdő. Mindkettő az egykori nagy kiterjedésű zonális tölgyesek maradékai, sajnos egyre kisebb területen, és jobbára meggondolatlanul betelepített fafajokkal vegyesen.
A puszta legszembeötlőbb felszíni formái a kurgánok vagy kunhalmok.
A természeti és kultúrtörténeti értékekről négy bemutató terület ad jellemző képet: a Nyírőlapos-Nyárijárás puszta, a Hortobágy-halastó, az Egyek-pusztakócsi mocsarak és a Tisza-tó. A bemutató területeken belül a könnyebb tájékozódást táblákkal jelzett tanösvények szolgálják.
Elhelyezkedés: A nemzeti park egy nagyobb egybefüggő tömbből, és kisebb csatolt részekből áll. Területének nagy része a Püspökladány, Balmazújváros, Tiszacsege, Egyek által határolt négyszögbe esik.
Látogatás: A nemzeti park egyes területei szabadon látogathatók, mások időszakosan, míg néhány szigorúan védett terület a látogatók elől elzárt. Az egyes területek besorolása változhat, információt a nemzeti park központja, illetve a kiállítóhelyek adnak.
|
"Get the Flash Player"
"to see this gallery."
|
Kunhalmok
Tegye hozzá saját hirdetését, a legátfogóbb magyarországi turizmussal foglalkozó oldalhoz. Amennyiben Ön étterem, szállás, borászat, wellness hotel vagy fürdő tulajdonosa, esetleg cégvezetője, 
