A kunhalmok mesterséges eredetű építmények, amelyek tájképi, régészeti, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti szempontból kiemelkedően értékesek. Kialakulásuk szempontjától függetlenül kunhalomnak tekintendők: a lakódombok, sírhalmok, az őrhalmok, a határhalmok. Általában magasabb, árvízmentes hátakon, kiemelkedéseken, ártér felé eső szegélyeken, folyókanyarulatok közvetlen közelségében helyezkedtek, illetve helyezkednek el. Keletkezésük ideje döntő többségben a réz- és bronzkor szakaszaival egyezik meg, kb. i.e. 2300-tól 750-ig. Méretük változó; átmérőjük 20-90 méter, magasságuk 0,5-12 méter. Alapjuk többnyire a körhöz közelítő ovális alak, kúp vagy félgömbalakú képződmény. Az Alföldön, mára 1300-1700 még esztétikai látványt nyújtó halom maradt.
Hazánk kedvező földrajzi fekvése miatt a legrégibb kortól adott szállást az ide települő népeknek. Kelet és nyugat érintkezési területén való fekvése miatt sokszor kulcsszerepet játszott, és nagy népi történeti események színhelye volt. Az idők folyamán egyre újabb települések, törzsi, majd állami szervezetek épültek ki ezeken a helyeken.
A kunhalmok keletkezését nem lehet pontos időhöz, vagy korszakhoz kötni. A leletek tanúsága szerint a rézkortól a szarmatakorig találhatóak kunhalmok. Ha a lakódombokat is megemlítjük, még jobban megnyúlik a kunhalmok keletkezésének intervalluma. Nálunk először az újkőkori fejlődés második-harmadik szakaszában jöttek létre. A rézkorban a lakódombok többsége megszűnt, a bronzkorban azonban újabb nagy tellek is keletkeztek. A tellek és halmok építői az újkőkori emberek, a sztyeppén élő nomád pásztornépek, a trákok, az íllírek, a dákok, a kelták, a szkíták, a jazigok és a szarmaták voltak. Ők elsősorban temetkezési célra és lakóhely miatt építették őket, majd később ezeket a halmokat az itt megtelepedő népek tovább használták valamilyen célból. Ezért a hunok, a germánok, az avarok, a besenyők, a jászok, a magyarok és a kunok nyomait is őrzik a halmok. A szarmatakor után az újabb hódítók már nem a halomsíros temetkezést részesítették előnyben, ezért a kurgánok építésének korszaka lezárult. A halmok ezen idők után őrhalomként, illetve a kialakuló településszerkezet határ halmaiként töltötték be szerepüket.
|
"Get the Flash Player"
"to see this gallery."
|
Funkciójuk szerinti csoportosítás:
• temetkezési hely: a halmok közül az, amely a Kelet-Európai sztyeppéről nyugat felé haladó állattartó lovas nép hagyatéka. Sírok vannak bennük, a talajszintbe beásva.
• lakóhely: azok a halmok vagy helyek, amelyeket valaha laktak, és kultúrrétegeik egymásra rakódtak. Elnéptelenedésük után, hosszú évek folyamán felszínük tagolatlanná vált, betemetődött, és halommá, dombbá alakult.
• őrhelyek: azok a halmok, amelyek a többi már meglévő halmokat kötötték össze egymással. Üzenőszerepük és stratégiai szerepük lehetett. Elkészültükkor nem temetkeztek ezekbe.
• pogány áldozótér: a korábbi Szovjetúnió kurgánjain több helyütt, szakrális célokat szolgáló áldozó tereket találtak. Nálunk több halom neve is bizonyítékul szolgál.
• településhatár kijelölése: a középkori és újkori településhatárok vitáját sokszor a határban álló halmok döntötték el. A határok töréspontjait a halmokra helyezték el. Sok már meglévő halom így vált határhalommá. Ahol hiányzó láncszem akadt a határhalmok sorában, oda kicsi, de látható földhányást emeltek.
• újabb temetkezési helyek: sok halmot a későbbiek folyamán temetkezési célokra használtak, főként a kunok és az Árpád-kori magyarok.
• templomok helyei: az Árpád-korban sok halomra templomot, monostort építettek. Ezek jelentős része elpusztult, de bizonyítékként a romok megtalálhatók.
Hortobágyi Nemzeti Park
Tegye hozzá saját hirdetését, a legátfogóbb magyarországi turizmussal foglalkozó oldalhoz. Amennyiben Ön étterem, szállás, borászat, wellness hotel vagy fürdő tulajdonosa, esetleg cégvezetője, 
