Mohács kedvező fekvése miatt már az őskorban is lakott volt, de a rómaiak is letelepedtek itt. Az i. e. 1. századtól az IV. századig a terület a Római birodalom Pannónia provinciájához tartozott. A környék a Duna mentén, a provincia határán helyezkedett el, így a fontos védelmi vonal, a limes is erre húzódott. A római birodalom bukása után, egy VI-VII. századi, avar kori település állt e vidéken.
A feltételezések szerint a 150-180 lélekszámú valószínűleg gepidák lakhatta környék Kárpát-medence legnagyobb eddig ismert avar kori 
települése. A falu a honfoglaláskor elpusztult, de a lakosság túlélte a vészt, és a 13-14. században jelentős fejlődésnek indult.
A város nevének eredete ismeretlen. A helynévkutatók között különböző találgatások születtek. Mohács nevét a történelem során többféle írásmódban használták, ám a legvalószínűbb, hogy a honfoglalás előtt itt élő népek adománya lehet. Az indogermán eredetű mu és a hats szó együttesen muhats, ami földvárat jelent.
Írásos forrás először 1093-ban említi először, amikor is Szent László király a pécsi püspöknek adományozta a területet. Ekkor állattartással, földműveléssel és halászattal foglalkoztak a környék jobbágyai. A település 1408-ban mezővárosi jogokat kapott. A kutatások szerint ekkor a lakosság 800 fő körül lehetett. Az erőteljes török terjeszkedés miatt a várost palánkkal erősítették meg.
Mohács neve a köztudatban két dologgal kapcsolódik össze. Elsősorban a magyar történelemben gyászos évszámmal, az 1526-os mohácsi vésszel, melynek következménye az ország három részre szakadása és a 150 éves török uralom kezdete. A csatában a magyaroknak csaknem a fele elesett, a menekülő király a nagy esőzések következtében felduzzadt Csele-patakba zuhant, és belefulladt a vízbe.
A csata után a települést felégetik, majd csak másfél évtizeddel később tértek vissza a török seregek Magyarországra. Ekkor a palánkot újjáépítették, és 1543-tól 1566-ig, majd 1570-től ismét szandzsákközpont lett. A 18. században érkeztek a városba a szerb, sokác és német betelepülők. A várostól mintegy 20 km-re nyugatra, Nagyharsánynál zajlott Magyarország török alóli felszabadulásának nevezetes eseménye, a II. mohácsi csata. 1687. augusztus 12-én Villány határában, a Szársomlyó lejtőin ment végbe Károly lotaringiai herceg, Miksa bajor fejedelem, Lajos badeni őrgróf és Savoyai Jenő herceg egyesült osztrák-magyar-bajor-horvát hadtestei és Szulejmán török nagyvezér serege között. A császári vezérek az Eszék körül táborozó Szulejmánt azzal akarták ütközetre bírni, hogy visszavonulást színlelve, átkeltek a Dráván és Mohács felé húzódtak. A török sereg követve őket az 1526. évi csata színhelyének közelébe. Az ötvenezres keresztény és a hatvanezres török sereg összecsapása a törökök teljes vereségével végződött. Nyolcezer török elesett, sokan menekülés közben a Karasicába és a Drávába fúltak, körülbelül hétezer törököt pedig a magyarok elfogtak. A győztesek nagy zsákmányt szereztek. A csata lélektanilag is fontos volt, mivel az 1526-os csata Magyarország bukását jelentette annak idején, s ezért a törökök a síkot mindig a „szerencse mezeje" néven említették.
A török idők után magyarok, szerbek, németek és cigányok, majd sokacok népesítik be a várost, melyhez kapcsolódik a másik mohácsi nevezetesség a busójárás is.
Mohács 1724-ben, mezővárosi városi rangot kapott. A reformkorban tovább erősödött Mohács kereskedelmi jellege. 1832-től a Duna Gőzhajózási Társaság hajói járták a folyót. A XIX. század második felében megépült a Pécs és Mohács közötti 56 km hosszú vasútvonal, melyen a Pécsett bányászott szenet szállították a Dunára, melyet hajókkal vittek tovább. 1868-ban mezővárosi rangját elvesztette, és nagyközséggé fokozták vissza. A XX. század elején a városban megjelent, majd fokozatosan egyre nagyobb tért hódított a gépipar. 1918-tól 1921-ig a szerb-horvát-szlovén állam katonái szállták meg a várost. A Trianoni békeszerződés nem sokkal Mohács alatt húzta meg az új határt. Sok szerb elköltözött a városból, de az 1920-as évek közepén a város létszáma ismét elérte a korábbit. 1929-től megyei város. Ekkortájt kezdte meg működését a gimnázium. Mohács 1944. november 26-án „szabadult fel". 1956-ban a jeges árvíz miatt a szigeti tanyák 80 %-a romba dőlt. Ezután alakultak ki a Mohács-szigeti falusias Újmohács és Sárhát települések. Ezután kezdődött a város intenzív iparosítása. A szocialista időkben a városban több lakótelepet építettek. Kedvező közúti, vasúti és vízi kapcsolatai az ország egyik jelentős kereskedelmi központjává tették. A város napjainkban is dinamikusan fejlődik. Újmohács és Sárhát létrehozásával ma a fővároson kívül Mohács az egyetlen magyar város, amely a Duna mindkét partján rendelkezik lakóterületekkel.
|
"Get the Flash Player"
"to see this gallery."
|
Tegye hozzá saját hirdetését, a legátfogóbb magyarországi turizmussal foglalkozó oldalhoz. Amennyiben Ön étterem, szállás, borászat, wellness hotel vagy fürdő tulajdonosa, esetleg cégvezetője, 
